Hidegburkolat készítése előtt érdemes burkolati tervet készíteni. Ezen méretarányosan meg kell rajzolni a helyiség vagy helyiségek alaprajzát. Fel kell tüntetni a beépített elemeket, például fürdőszoba esetén a zuhanytálcát vagy a kádat. Abban az esetben, ha a vécéből a szennyvízelvezetés az aljzaton keresztül történik, akkor a csatlakozó csonkot is. A vécé és bide a burkolás után kerül beépítésre, ezért a burkolást csak esetleges csatlakozó szerkezeteikben befolyásolják. Ezek után rajzolhatjuk meg a kiosztást. Érdemes az alaprajzot papírra, a burkolatkiosztást a ráhelyezett pauszpapíron szerkeszteni, így több variáció is könnyen elkészíthető. Ügyelni kell arra, hogy ne a nyers, hanem a burkolt falsíkokat vegyük figyelembe az alaprajz szerkezstésénél.
Hálós és diagonál
A padlóburkolatoknál két alapvető fektetési mód alkalmazható. Hálós, vagyis a helyiség határoló felületeivel párhuzamosan (természetesen egyszerű négyzetgeometria esetén) vagy diagonális, a falakkal szöget bezáróan fektetett módon. A hálós fektetés nagy hátránya, hogy nem párhuzamos falszerkezet esetén már igen kis eltérésnél is komoly esztétikai problémák merülnek fel, a burkolat fugái nem minden fallal lesznek párhuzamosak. Ezt az általános jelenséget elkerülendő, választhatjuk a diagonális fektetési módot. A két kiosztás vegyesen is alkalmazható. Érdemes azonban más burkolatmintákkal is próbálkozni. Nagyobb gyártók katalógusaiban és internetoldalaikon találhatók ilyen minták.
Fürdőszobákban úgynevezett falnézeteket is készíthetünk, ahol a csempekiosztást tudjuk megtervezni. Ezeknél a falnézeteknél ügyelni kell a rejtett elemekre, úgymint a kéménynyílás, gépészeti eszközök. Amennyiben el kívánjuk takarni ezeket, úgynevezett csempeajtót kell betervezni. Ennek keretét a falra rögzítsük, ehhez csatlakozik a mágneses ajtó, amelyre ragasszunk fel egy burkolólapot. Ezek csempe típusméretekben kaphatók, de léteznek méretfüggetlen elemek is, amelyek bármely burkolólaphoz alkalmazhatók.
A fuga helye
Fal- és padlóburkolatoknál általános esetben az elemek között található a fuga. Ennek mérete nagyságrendileg 1-3 mm között van. Ezeket a távolságokat mindig figyelembe kell venni a burkolati terveknél, nagyobb felületek esetén ha csak a burkolóelem méretével számolunk, nagy eltérések mutatkozhatnak a valóságos helyzet és a terv között.
Csatlakozó felületek esetén (például fal–padló) a fugában rendszerint valamilyen tartósan rugalmas tömítőanyagot helyezzünk el. A kifejezetten fürdőszobai használatra kifejlesztett tömítők jól ellenállnak a nedves környezetben megtelepedő gombáknak, baktériumoknak.
Azokban a helyiségekben, ahol a falon nincs lapburkolat, érdemes lábazatot kialakítani. Ennek a mérete legalább 5 cm kell legyen, de takarékossági okokból érdemes a burkolólap léptékében maradni. A lábazati elem nemcsak esztétikus, hanem védi is a fal alsó síkját takarítás közben.
A kültéri lépcsőket, feljárókat legtöbb esetben hidegburkolattal látják el. A csúszásveszély ezeken a helyeken még kiemeltebb probléma. Egyes gyártók külön gyártanak lépcsőkhöz való speciális burkolólapokat, melyeknek egyik élével párhuzamosan bordák találhatók. Gress és kőlapoknál lehetőség van a járóvonalra merőleges vágások kialakítására.
Hidegburkolati elemek vastagsági mérete anyagtípustól függően nagymértékben változik. Ezért különösen felújítás során mindig ellenőrizni kell, hogy elegendő hely áll-e rendelkezésre. Azoknál az éleknél, ahol két különböző típusú burkolat találkozik és nincs péládul küszöb, érdemes burkolatváltó profilt használni. Ezek a profilok különböző anyagúak lehetnek, azonban a két csatlakozó burkolat felső síkjának egy magasságban kell lennie. Ez a burkolat alatt található aljzatbeton vastagságával biztosítható, ezért a burkolat anyagát már a tervezés folyamán érdemes kiválasztani.
A burkolólapok ára igen tág határok között mozog, ezért lényeges a burkolati terv, hogy a kiválasztott burkolatból megfelelő mennyiségben vásároljuk, és a kész felület az álmainknak megfelelően készüljön el.