|
Azonban az építőiparban olyan fejlődést tapasztalhatunk, mely ma már lehetővé teszi, hogy házaink csapadékvíz elvezetése nemcsak hasznos, hanem esztétikus is legyen.
Egyre nagyobb az igény arra, hogy a hagyományos íves ereszcsatornák helyett a szögletes, tagozott, esetleg színes csatornarendszer kerüljön a házakra. Esőcsatornából igen széles a választék, könnyen megtalálhatjuk a házunk stílusához, színvilágához leginkább illő terméket. Teljes rendszereket kínálnak fémből (horganyzott acélból, cinkből, natúr és festett alumíniumból, rézből), napfényálló műanyagból. Némely gyártó kifejezetten bizonyos tetőfedő anyagokhoz és rendszerekhez fejleszti ki a maga ereszeit, hogy azok színben és formában idomuljanak a komplett tetőfelülethez.
Az esőelvezetők különböznek anyagukban, színükben és profiljukban de keresztmetszetükben, hosszméreteikben, összeszerelési módjukban hasonlóak.
A csatornarendszer élettartamát vizsgálva fontos szempont az idomok anyagösszetétele, anyagvastagsága és a szükséges védőbevonatok vastagsága, erre vonatkozó szabályok a következők:
Az ereszcsatorna rendszer főleg a vízszintes ereszaljából és a függőleges lefolyócsatornákból, az összekötő könyökökből, az ereszalját tartó íves kampókból, a lefolyót a falhoz erősítő rögzítő bilincsekből, és egyéb kiegészítő tartozékokból áll. Az ereszcsatornákat a szelvényük és az elhelyezésük szerint nevezték el félkör- és négyszögszelvényű függő ereszcsatornának, párkányon ülő csatornának, fekvő-, párkányba süllyesztett csatornának. A függő ereszcsatornák szinte egyeduralkodókká lettek a házakon. Ez érthető, hiszen ezek anyagszükséglete a legkedvezőbb, egyszerű a felszerelésük, és karbantartásuk, cseréjük is gyorsan elvégezhető.
Szerelés szempontjából, a rézből és a horganyból készült a legkörülményesebb: ezeket forrasztani kell. Sőt, a réz utókezelése is ajánlatos: három réteg lakkal eredeti színét hosszú időre megőrzi, bár ez tartósságát nem befolyásolja. Legkönnyebb a műanyagból készült ereszek összeállítása: ezeket össze kell pattintani, bár egy részüket ragasztani is lehet. Vigyázni kell azonban, hogy a toldásoknál gumitömítést kell alkalmazni, különben a rendszer ereszteni fog. Az anyagukban színezett műanyag csatornák színtartóak, rugalmasak, elviselik a hó nyomását, nem támadja meg őket a korrózió, a savas eső, könnyen tisztán tarthatók, házilag is felszerelhetők A horganyzott acélból készült ereszeket kétféleképpen állíthatjuk össze: forrasztással, vagy összepattintással.
Az ereszcsatorna-rendszert még a tető lefedése előtt kell összeszerelni, gyakorta mégis megfordul a sorrend: a tetőfedőt követi a bádogos. Ilyenkor fokozottan ügyelni kell arra, hogy a fedés kellően takarjon az eresz szélére, a víz ne juthasson a tető alá, és ne folyjon túl az ereszen.
A gyártók előrejelzése szerint a legtöbb eresz akár ötven évet is kibír: sokukra ezért hosszú, tizenöt éves garanciát vállalnak, mely természetesen csak szakszerű szerelés esetén érvényes. Éppen ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyártók előírásait, különös tekintettel a rögzítésekre és a vízszintes elemek lejtésére. Ez utóbbi szabványa: legalább 2,5 mm méterenként. A vízszintes elemet körülbelül 80 centiméterenként kell bilinccsel rögzíteni; előbb a két szélsőt, majd a többit. Ha a tető alsó élének hossza meghaladja a 10 métert, két lefolyócsövet kell alkalmazni, értelemszerűen a vízszintes elem két végénél. Ilyenkor az eresz a középpontjától két irányban lejt. Érdemes ügyelni arra is, hogy az ereszt - keresztmetszetét tekintve - ne teljesen vízszintesen, hanem 1 centimétert előre döntve rögzítsük. Az eresztartó kampókkal állítják be a szükséges lejtést, ami általában 2-3%-os a lefolyócső irányába. Ez nem lehet se kisebb, se nagyobb, mert akkor nem vagy éppen túl gyorsan folyik le a víz, és a lefolyók esetleg nem képesek azt elvezetni.
Fontos a tető felületének négyzetmétere, ugyanis annak függvényében kell a megfelelő keresztmetszetű vízszintes és függőleges elemeket megválasztanunk. A gyártók nagy része 2-3 méretet kínál mind vízszintes, mind függőleges elemekből, ezek azonban a különböző típusok esetében nem egyeznek. A legkisebb átmérő 10 cm alatt van, a legnagyobb 20 cm körül.
Az ereszcsatornára és a lefolyócsőre vonatkozó MSZ EN 612-1998 sz. szabvány, kötelező lemezvastagságra vonatkozó előírásai:
-alumínium csatorna min. 0,7 mm,
-vörösréz csatorna min. 0,6 mm,
-horganyzott csatorna min. 0,6 mm,
-titáncink csatorna min 0,65 mm,
-az ereszcsatorna kötelező peremátmétője legalább 20 mm.
Az ereszcsatorna-tartókra vonatkozó MSZ EN 1462-1998 sz. szabvány előírásai:
A lágyacélból készült csatornatartókat korrózió ellen védeni kell tűzihorganyzással felvitt 85 mm vastagságú horgany bevonattal. A tartókra szerelt rögzítő fülek és szegecsek anyaga, szintén "A" korrózióállósági osztályú legyen, a tűzihorganyzott csatornatartók teherbírására vonatkozó előírásoknak a legalább 30x5 vagy a 25x6 anyagból hajlított csatornatartók felelnek meg.
Figyelembe véve az időjárás viszontagságait célszerű a hó ellen is védeni az ereszt: A kereskedelemben kapható olyan háló, amelyet az őszi levélhullás előtt az ereszre kell helyezni, ezzel a lefolyócső eldugulása megelőzhető. A hó ellen több eszköz is alkalmazható: az úgynevezett hó rács, amely esztétikailag ugyan nem olyan tetszetős, viszont a célnak leginkább ez felel meg, de ha kevésbé tökéletessel is beérjük, akkor a tetőfedőanyagokhoz kapható fém hófogót használjuk. Általában 2-3 sorban elhelyezve négyzetméterenként 3-5 db az ajánlott mennyiség. Ezáltal a lezúduló hó megtörik, és kevésbé terheli meg az ereszcsatornát.
Végezetül egy általános tanács. Vásárláskor kérjünk szerelési, alkalmazási útmutatót és tájékozódjunk az adott rendszerrögzítési, szerelési változatairól. Saját kezűleg történő szerelési szándékunkat mindig jelezzük, így hasznos információkhoz juthatunk, akár egy szerelési útmutatóhoz is!
|
|