A galériatulajdonos háza - 2008.06.27.
Akár egy Mondrian kép
Építész: Bob Gysin
Szöveg: Kay von Westersheimb

Fotó: Francesca Giovanelli
Játék a négyzetekkel, a konkrét művészet elveivel és gyakorlati megvalósulásaival,  a  formákkal és a színekkel, a síkokkal és a térrel, tisztán, egyszerűen. Építészet és képzőművészet kiegyensúlyozott arányai a házban, melyet Bob Gysin tervezett Susi Landorf galériatulajdonos és családja számára.
De Stilj névre hallgatott az a németalföldi festőkből és építészekből álló laza csoportosulás, amely 1917 után a nemzetközi modernizmust tűzte zászlajára. Jellegzetes stílusjegyei legelegánsabban Piet Mondrian fegyelmezett, kontemplatív képeiben nyilvánultak meg, legérdekesebb plasztikus kifejeződésük Gerrit Thomas Rietveld építész házain és bútorain figyelhetők meg.

Az úttörő építész letisztult elvei szárnyakat adtak egy kortárs építész fantáziájának, a híres Schröder-ház  elkészülte (1924-1925) után kerek hetven évvel. Bob Gysin sokat töprengett az építészet és a képzőművészet összefüggésein, és a kíváncsiság által hajtva feltérképezte a hasonlóságokat és különbségeket.  A kortárs áramlatok művészeivel való tartós együttműködése galériatulajdonosként és építészként is gyümölcsözőnek bizonyult. A képzőművészet - az építészettel ellentétben - nem gyakorlati célokat szolgál. A képzőművészet céltalan. Az építészet keretfeltételei összetettebbek, a funkció, a konstrukció és az esztétikum követelmény, a költségvetés és az építési előírások adottságok.  Ám ezen feltételek puszta teljesítésével még korántsem jutottunk el az építészetig - állítja Bob Gysin.

Épületeit a szerkezet, a konstrukció és az anyag egyszerűségének és tisztaságának keresése jellemzi. Nincs mit csodálkozni azon, hogy formanyelve a meghatározó pontokon a rietveldi építészet stílusjegyeivel érintkezik, és egy „a különböző művészeti ágak összefogásával a legapróbb részletekig kidolgozott belsőépítészetet”  követel. Vagy hogy virtuóz módon valósítja meg a „geometriai absztrakciót, azaz Mondrian konkrét festészetének átültetését a kubista építészetbe”, amelyben minden felület egyben szerkezeti elem is (támaszték, ablak, korlát, ereszcsatorna, fal).  Innen nézve szinte magától értetődik, hogy az egyes testek színesek. A fontos stílusjegyek rövid felsorolása önmagában jól kirajzolja ezt a De Stilj mozgalom jegyében fogant építészetet. Izgalmas téma mind az alapvetés hasonlósága, mind az alkalmazkodás módja a mai viszonyokhoz és követelményekhez. Rietveld lakószintjét tolófalak segítségével hét helyiségre lehetett osztani. Ez a szám Gysinnél öt. De ne szaladjunk annyira előre: a lakónegyed a szokványos telekparcellákból áll.

Bob Gysin a majdnem négyzet alakú telek sarkában helyezte el a majdnem négyzet alaprajzú házat, így a kert kialakítására alkalmas felület mérete is a lehető legnagyobb maradt. A ház nyugati oldalához csatlakozhatott volna még egy épület - egy ikerház. Ma a nyugati homlokzat teljesen zárt, a felszálló óriás utasszállító repülőgépek zaját kiküszöbölendő. A ház az utca felőli frontra nyílik, nagy üveges ablakfelületekkel és a felső szint hálóhelyiségei elé illesztett erkéllyel. Az ablakok alakjából következtethetünk a mögöttük elhelyezkedő belső terek funkciójára: a nagy, mennyezetmagas ablakok mögött találjuk a lakó-, háló- és dolgozóhelyiségeket, a függőleges vagy vízszintes, résszerű ablaknyílások mögött pedig a mellék- és tároló helyiségek húzódnak meg. A homlokzat burkolata is ötletes, egyszersmind kifinomult változatosságot mutat: a nagyalakú, fehér elemek optikailag megnagyobbítják a kockát. Az előreugró lépcsőház oldalát vékonyra vágott burkolópala borítja. A kiszögellő étkezőrészt és a felette elhelyezkedő teraszt a fekete, eloxállal bevont fémrács még hangsúlyosabbá teszi.

Az alapszínek: a piros és  a sárga - kontrasztban a fehérrel, a szürkével és a feketével - meghatározó szerephez jutnak, az egyszerű kocka, amely ez esetben semmiképp sem statikusan lezárt, hanem lendületesen dekomponált forma, a határolatlan, végtelen tér részévé válik. Ez a szabadság a házbelsőben is jól érzékelhető, az eltolható falak segítségével az egyes szobák könnyedén egyetlen, egységes térré alakíthatók. - Kívánságlistánk rövid volt, de precíz - magyarázza Susi Landolf galériatulajdonos.  „Gyerekbarát házat akartunk, amelyben elegendő szabad tér áll csemetéink rendelkezésére, ezen belül egy három méter magas, nyitott nappalit, ahová nagyméretű képeket is el lehet helyezni, illetve egy további, galériának  is alkalmas helyiséget.”

A földszinten a lehető legrugalmasabban kezelt alaprajzzal folyik egymásba nappali, konyha és dolgozószoba. Az első emeleten a gyerekek és a szülők felségterülete mennyezetmagas tolóajtók segítségével nyitható egybe, illetve határolható. A jelmondat: „áttekinthetőség - hála a világos beosztásnak”. Így külön fürdőszobával és gardróbbal rendelkeznek a gyerekek és a szülők. Susi Landolf galériája az alagsorban kapott helyet. „Az üvegtéglákon keresztül misztikus fény szűrődik be a helyiségbe - lelkendezik a tulajdonos. Bob Gysin csodálatos hozzáértéssel csalta elő minden zugból a maximális térérzetet.  Galériatulajdonosból építésszé lépett elő, és egy valóságos műalkotást hozott létre számunkra.” Az építész az igazság, a rend és a tárgyilagosság keresésének végtelen útján fontos állomásként tekint alkotására.

Forrás: Octogon.hu

vissza az előző oldalra

Szóljon hozzá!

Ha van észrevétele, kérdése a cikkel kapcsolatosan, itt megírhatja nekünk!


Az Ön neve:
E-mail címe:

   Üzenet, hozzászólás:
Üzenet küldése